Facility/Property management blog

            

Kutatások eredményeinek átültetése a tisztítási gyakorlatba

A tisztaság iránti igény egyidős az emberiséggel, mégis a tudományos alapokra helyezett tisztítási és takarítási módszerek csak az utóbbi évszázadokban kezdtek kialakulni. Míg a korai időkben a higiéniai gyakorlatokat főként hagyományok és megfigyelések irányították, napjainkban viszont a hatékony és fenntartható takarítási megoldások (például a bútortisztításban) egyre inkább tudományos kutatásokon alapulnak. A mikrobiológia, a vegyészet, a környezetvédelem és a munkaegészségügy eredményei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tisztítási gyakorlat ne csupán látható tisztaságot, hanem valós higiéniai biztonságot is nyújtson.

A professzionális takarítással kapcsolatban elég sok tudományos kutatás született. Ezek felhasználása a tudásalapú menedzsment alapja a takarításban. De vajon átültetjük-e a kutatási eredményeket a gyakorlatba? A European Cleaning Journal május 15-i cikkében a szerzők a takarítással kapcsolatos kutatási eredményeket gyűjtöttek össze, különös tekintettel a bútorfelületek tisztítására. Ez alkalmat ad nekünk arra, hogy kicsit részletesebben is áttekintsük ezt a területet.

Történeti áttekintés

A higiénia és a tisztaság fontosságára már az ókori civilizációk is felfigyeltek: Egyiptomban, Görögországban és Rómában is alkalmaztak különféle növényi alapú tisztítószereket, illetve vízhasználati és fürdési szokásokat, amelyek az egészség megőrzését célozták. Azonban a fertőtlenítés, illetve a kórokozók elleni küzdelem mögött rejlő tudományos magyarázat egészen a 19. századig váratott magára. 

Louis Pasteur munkássága mérföldkőnek számít: mikroorganizmusok felfedezésével és a pasztörizálás elvének kidolgozásával új fejezet nyílt a higiéniai szemléletben. Semmelweis Ignác és Joseph Lister antiszeptikus eljárásai tovább erősítették a fertőtlenítés szerepét, nemcsak az orvostudományban, hanem a közegészségügyben is. Ezek a felfedezések megágyaztak a modern tisztítószerek és fertőtlenítőszerek kifejlesztésének. 

A 20. század során a vegyipar fejlődése révén ipari és háztartási környezetben is elterjedtek a szintetikus tisztítószerek, habár ezek környezetterhelő hatása később új kérdéseket vetett fel. A környezeti fenntarthatóságra való törekvés napjainkra a tudományos kutatások új irányát jelöli ki: biológiailag lebomló anyagok, mikroszálas technológia, enzimes tisztítószerek és ökologikus tisztítási módszerek kerülnek előtérbe.

A tudományos kutatások mai szerepe a takarításban

A jelenkori tisztítási és takarítási iparág szoros kapcsolatban áll a tudományos fejlesztésekkel. Például a mikrobiológiai kutatások lehetővé teszik, hogy célzott fertőtlenítési eljárásokat alkalmazzunk különféle környezetekben – kórházakban, élelmiszeripari üzemekben és konyhákban, iskolákban vagy irodákban. A levegőben, felületeken és vízrendszerekben található mikroorganizmusok feltérképezésével nemcsak a fertőzések megelőzése válik hatékonyabbá, hanem a túlzott vagy indokolatlan vegyszerhasználat is elkerülhető. 

A robotika és automatizálás térnyerése szintén a tudományos-technológiai fejlődés eredménye. Az autonóm takarítórobotok és intelligens érzékelők olyan precizitást és hatékonyságot biztosítanak, amely emberi munkával nehezen érhető el. Emellett a gépek által gyűjtött adatok (például szennyezettségi térképek) elemzése révén a takarítási folyamat folyamatosan optimalizálható.

Az ergonómia és a munkabiztonság kutatásai a takarítószemélyzet védelmét is szolgálják: az új eszközök és tisztítószerek fejlesztésénél kiemelt figyelmet kap a használat biztonsága, a bőr- és légúti irritáció csökkentése, valamint a munkavégzés fizikai megterhelésének minimalizálása. A természetes anyagoknak a professzionális tisztításban való alkalmazhatóságával külön blogbejegyzésben foglalkoztunk.

Tudomány a bútortisztításban

De térjünk vissza az ECJ bevezetőben említett cikkére! A mechanika kulcsszerepet játszik a tisztítási folyamatban. A bútorfelületek esetében ez izommunkával és a takarítóeszközök helyes használatával valósul meg, mivel a bútorok tisztítására – legalábbis egyelőre – nem használhatók jelentős mértékben takarítógépek és robotok. 

Számos tanulmány kimutatta, hogy a mikroszálas tisztítókendők jobban eltávolítják a szennyeződéseket a felületekről, mint más anyagok. Ez feltételezi, hogy a kendő tiszta, nem túlságosan kopott és megfelelően nedvesített, hogy eltávolítsa a felületen lévő szennyeződést. 

Egy hatékony szennyeződéseltávolító szer önmagában nem elég, mert a szennyeződéseket – különösen a mikrobákat – könnyű szétteríteni a tisztítókendővel. Kutatások kimutatták, hogy a mikrobák több felületre is átterjedhetnek, ha nem megfelelően használják a kendőt. Ez megelőzhető a kendő összehajtásával, friss felület használatával, és az oldat megfelelő adagolásával – mivel a túl száraz vagy túl nedves kendő szintén szétterítheti a szennyeződést.

A tisztítás gyakoriságának növelése önmagában nem javítja az eredményt, ha a helyes módszerek hiányoznak. Egy tanulmány szerint a járvány idején gyakoribb, de kevésbé hatékony tisztítás miatt az okostelefonokon több mikroba volt, mint korábban. 

Fontos a megfelelő munkamódszer és a felülethez igazított technika. A hidrofil („vízkedvelő”, pl. üveg) felületek könnyebben tisztíthatók, míg a hidrofób (pl. műanyag bevonat) vagy porózus, kopott felületek több mikrobát tartalmazhatnak. Kórházi környezetben a textilfelületek gyakran szennyezettebbek, ezért ezek külön figyelmet igényelnek. 

Például a Purdue University egyik tanulmánya felhívta a figyelmet arra, hogy mind az érintkezés ideje, mind a készítmény jelentős hatással van a Candida auris elleni fertőtlenítő hatásra, ha kemény, nem porózus felületeken használják a fertőtlenítő kendőket. A tanulmány azt sugallja, hogy a legjobb higiéniai eredményeket kívánó egészségügyi intézményeknek az EPA által jóváhagyott címkével rendelkező fertőtlenítőszereket kell használniuk a C. auris ellen, és biztosítaniuk kell, hogy a felület nedves maradjon a címkén feltüntetett érintkezési ideig. 

A tisztítóoldat kiválasztása is kulcsfontosságú: a zsíros szennyeződések eltávolításához gyakran elengedhetetlen. A tisztítószert az adott szennyeződéshez kell igazítani, és megfelelően adagolni, mivel a túladagolás szermaradványokat hagyhat vissza, amikhez újabb szennyeződés tapad. Említsük meg itt a phys.org tudományos szakportálnak a Plymouthi Egyetem egyik kutatásáról beszámolva ugyanis azt írta, hogy a Clostridium difficile spóráit egyáltalán nem zavarja a sok kórházban használt nagy koncentrációjú fehérítőszer. Sőt, a klóros vegyszerek valójában egyáltalán nem bizonyultak hatékonyabbnak ezen spórák elpusztításában, mint a tiszta, adalékanyag nélküli víz.

Bár gyakran hangsúlyozzuk az érintkező felületek tisztítását, ez gyakran nem megfelelő. A tisztítás alapossága változó (26–75%), és függ a helyiség használatától is. A megfelelő eredményhez visszajelzésre és a személyzet képzésére is szükség van – ezek akár 80% fölé is emelhetik a tisztítás minőségét.

Mint e rövid áttekintésből is láthatta, a tudományos kutatások szerepe a tisztítási és takarítási gyakorlatban ma már megkérdőjelezhetetlen. Míg a múltban a tisztaság elsősorban esztétikai szempontokat szolgált, ma már egy komplex rendszer részét képezi, amely egészségügyi, környezetvédelmi és gazdasági tényezőket is figyelembe vesz. A kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása nem csupán hatékonyabbá, de felelősebbé is teszi a takarítást – mind az emberi egészség, mind a bolygó jövője szempontjából. A jövő kihívása abban rejlik, hogy a tudományosan megalapozott újításokat minél szélesebb körben, gazdaságosan és fenntartható módon lehessen integrálni a mindennapi takarítási gyakorlatba. A tudomány és gyakorlat párbeszéde tehát nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlen ahhoz, hogy a tisztítás valóban a még tisztább jövőt szolgálja.

A címlapkép forrása: Freepik.com
Közzététel: 2025. június 3.
© Kérjük a szerkesztőségeket, hogy bejegyzésünk átvételekor hitvatkozásként jelöljék meg (linkkel) a Property/Facility Management Blog-ot és/vagy a BIG-HAUSE Kft-t!

Implementing research results into cleaning practice

The need for cleanliness is as old as mankind, but it is only in recent centuries that scientifically based cleaning and sanitation methods have begun to emerge. While in the early days hygiene practices were mainly guided by tradition and observation, today effective and sustainable cleaning solutions (e.g. in furniture cleaning) are increasingly based on scientific research. The results of microbiology, chemistry, environmental protection and occupational health all contribute to ensuring that cleaning practices not only provide visible cleanliness but also real hygiene safety.